Bóna Zoltán Hivatalos honlapja
Szigetcsép község

Szigetcsép határa már a rézkorban is lakott volt. A rézkori leletek mellett jelentõs a község északi határában feltárt kora vaskori temetõ.

A község elsõ okleveles említését "Cséptelek" néven 1283-tõl ismerjük. Korábban "Chepteluk" volt a falu neve. 1283. október 19-én IV. László Moys mester özvegyének adta a birtokot. Moys V. István nádora IV. Lászlónak, akinek felesége Árpád-házi hercegnõ. 1290-ben Fenenna királyné az oklevelet átírja, és Moys özvegye által így a budavári apácák tulajdonába kerül a birtok. A beginák még a XV. században is a község birtokosai. Az 1559-es török összeírásban "Csépány" néven pusztaként említették. A legkisebb adót fizették a lakói. Az elnéptelenedett falu is a szultáni házbirtokokhoz tartozott. A 150 éves török uralom pusztítása után a bécsi kormány elrendelte a vármegye nagy részének újratelepítését. Politikai okok miatt alig hoztak magyarokat a telepítõbiztosok. A mi községünkbe -mely most már "Csép" néven szerepel- 1706 táján rácokat telepítettek. Majd 1750 táján németek érkeztek Nürnberg és Württemberg környékérõl, magukkal hozva szõlõtermesztési kultúrájukat is. Több alkalommal sújtotta természeti csapás a községet. Az 1838-as árvíz után telepednek le a lakosok a község mai területére, a Dunától távolabb. Ekkor már Szigetcsép néven szerepel.1870-ben óriási tûzvész pusztított, leégett a falu nagy része. Az 1878-as árvíz idején a mai Fõ utcán csónakkal közlekedtek. Ezután kezdik meg a védgát építését szegedi és bezdáni kubikusokkal. 1940-ben és '56-ban ismét kiöntött a Duna két ága, a Ráckevei-Duna felõl egészen az udvarokig nyomult a víz. A dualizmus idején a falu fejlõdése virágzásnak indult. Iskolák, óvoda, malom, Hitelszövetkezet, Hangyaszövetkezet alakult. Községünkhöz tartozik Szõlõtelep is. Az itteni királyi birtokon 1889-ben kezdték meg a szõlõ telepítését. 1914-ben a háború kitörésekor 500 férfi vonult be községünkbõl, 58-an hõsi halottak lettek. A Tanácsköztársaság utáni román megszállástól községünk sokat szenvedett. A második világháború idején a mai Csepel Autógyár helyén mûködõ repülõgépgyár bombázásakor a falut is gyakran érte támadás. 1944 novemberében a falu a frontvonalba került, ezért lakosságát kitelepítették Dunakisvarsányba. A hetekig tartó harcok megviselték mind falu épületeit mind a lakosságát. 1944. december 29-30-án körülbelül 250 személyt vittek el két évi ukrajnai kényszermunkára. 1945 júniusában 24 családot, mint népellenes bûnösöket, internáltak Királyrétre, majd 1946 májusában 464 német ajkú személyt telepítettek ki Bajorországba. Helyükre Mezõkövesdrõl, Körösladányból és Szlovákiából hoztak embereket. Számuk az 500 fõt meghaladta. Ennek megfelelõen folyamatosan változott a falu népességének összetétele. 1952-ben megalakul a Lenin MGTSz, amely 1970 után Csepel-szigeti Lenin MGTSz néven egyesül a szigetszentmártoni és szigetújfalui szövetkezetekkel. A község határában kezdte meg mûködését a Kertészeti Egyetem Szigetcsépi Tangazdasága, amely nagyüzemi szõlõ- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik a mai napig. A '90-es években a TSz átalakult Csepel-szigeti Szövetkezetté. Megalakult a német és a szerb kisebbségi önkormányzat. Felépült az új községháza és a reformátusok temploma is. A régi iskola felújításával kialakították az Idõskorúak Napközi Otthonának épületét. A '80-90-es években az iskola is új otthont kapott. A régebbi villamosítás mellett kiépült a víz- és gázvezeték, a telefonhálózat és a csatornarendszer.

Forrás: http://szigetcsep.hu/index.php/a-kozseg-tortenete.html